†Ò†Égen, földön†Ò†
Csavargó vagyok…
Semmit se akarok,
Semmit se kérek,
Semmit se értek.
Üres az utca,
Alakok távolodnak futva
Valami messzi cél fele…
Megcsap a félelem szele.
Fekete az ég,
Nem szürke, nem kék.
Vörös a föld,
Véres, mint ruhája annak, ki ölt.
Fekszik, aki élt,
Hulla, kicsöpög testéből a gyenge lét
Utolsó sokszínű cseppje, a fényes-fénytelen…
S tudom, az út oda-vissza végtelen.
Állok az utcán,
Sötétben és némán.
Várok, csak várok…
S nézem az üres világot.
Üres az utca,
Alakok távolodnak futva
Valami messzi cél fele…
Megcsap a félelem szele.
Új világ: Miért rosszabb, s mért lenne jobb?
Csak más: se itt-se ott nincsenek ártatlanok.
Jó a Rossz, s Rossz, mi Jó…
Mi a szép, a kiváló?
Kerestek, kutattak reád
Égen, földön, te új világ,
De te sem tudsz többet…
Jobbat, szebbet…
Üres a város, s steril fehér falait
Bemocskolva hagyjuk itt.
Új? Nem, már nem, hisz’ megismertük…
Házait, műveit mind szétvertük...
Fekete égen, vörös földön élhetek…
Félsz, mert kell, s félsz, mert lehet.
Árny vagy, szürke, áttetsző…. Kísértet,
ez a valóság mögötti valóság, élj benne és értsd meg!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés